És végül a harmadik eset:

A szobatisztaság legriasztóbb kérdése az volt a számomra, hogyan fogunk tudni ezentúl egész nap csatangolni a városban? Hiszen a nyilvános illemhelyek rémisztően mocskosak. Elképzelni sem tudtam, hogyan ültethetném rá az ülőkére. De hogy két kézzel megtartsam a tízkilós apróságot? Végül az illatszerboltokban található papír vécéülőke volt a megoldás, ami mindent beterít. Erre már rá mertem ültetni. Utána alaposan kezet mostunk.

Ami ezt az esetet illeti, pelenkázókkal sincs túl jól ellátva mindennapi környezetünk. A hétvégén étteremben és egy bútorboltban voltunk, más kisgyerekes barátainkkal együtt. Így a "hol találunk pelenkázót?" kérdés nemcsak bennünket érintett. A bútorboltban ráadásul játékosztály és gyerekbútorok is voltak, szóval nem kizárt, hogy valaki oda is magával viszi a kisgyerekét. És NEM volt semmilyen lehetőség. Az autó hátsó ülésén, a hidegben kellett átpelenkázni a kisdedet.